A következő napon megint vadul szakadt az eső. Annie-nek ezúttal semmi kedve nem volt kimenni,ácsorogni,és programnak tekinteni azt,hogy mennyire rossz neki. Rájött;ez nem más,mint önsajnáltatás. Inkább szeretett volna több időt fordítani a tanulásra,amivel talán egyszer,de talán csak egyszer az életben lehet végre valaki. Az iskolából hazaérve befutott a bejárati ajtón,és további léptekkel  bement a szobájába. Ledobta a táskáját az íróasztal mellé,kipakolta a tolltartóját,és az esőtől áztatott könyveit,majd megállás nélkül bújta a köteteket. De egyszerűen képtelen volt koncentrálni a lapokon lévő betűkre; a gondolatai egyfolytában egy álom körül jártak,amiben  egy szép,tavaszi napon elindult kilovagolni,és beleesett egy patakba. Fogalma sem volt,hogy mit jelenthetett ez a furcsa álom,ami már-már látomásként tört rá.

Az íróasztalon hevert egy tábla csokoládé. Annie unalmában abból majszolgatott valamennyit. Rájött;neki ebben a pillanatban cseppet sem a tanuláson jár az agya,így hát elindult az istálló felé. Vitte magával az édességet,és közben úgy ette,akár egy megszállott. 

Tudta,elkell mennie kilovagolni,hátha rájön,mégis miért gyötri őt ez az álom. Felnyergelte Spike-ot,majd felkantározta,és minden szó nélkül elindult vele az erdőszéli terepre.

Az úton annyi féle növény volt amit Annie megszemlélhetett,ugyanis az eső azóta már elállt. 

'Felidézem,hogy hogyan jutok el a patakhoz' gondolta,és abban a pillanatban látomások serege csapodótt az agyába. Az egyikben meglátta a patakhoz vezető utat; egy szűk ösvény,mellette semmi más,csak fű...Az utat benőtte a moha,és néhol rengeteg a sár. Itt juthat el a vízhez.

Annie vágtára ösztökélte Spike-ot,és megrántotta a szárat. A ló azon nyomban rohanni kezdett,mintha kergetnék. Végül megérkeztek. Annie tudta jól,ha most bemegy az ösvényre,fény derül a titokra. Egyik részéről furdalta a kíváncsiság,míg a másikról félelmet érzett. Fogalma sem volt mit tegyen.

Balra húzta a szárat,és Spike automatikusan a kis ösvény felé vette az irányt.....